Horváth Benji: transzparensek az emlékek erdejében (1)
van valahol egy út
mályvabokrok között vezet
vörös oszlopok pixeles arborétum
csontcsupasz fák
baselitz-virágok és nitsch-függönyök
kötik meg a dinamikát
ahogy egyik test a másikba lát
mind bábok mind börtönök
van valahol egy album
suttognak lapjai ahogy kinyílik
egy lángbaborult domboldalon
a fotókat kikoptatta az őket
körbeölelő semmi
amikor feltámad a szél
megcsörrenek az ablaküvegek
a virágokat tarkovszkij
szomorú arccal rendezgeti
anyám hív
vagy csak egyik test a másikból
kiszáll
oszlik és uralkodik
hozzáérsz az ágaimhoz
vacog a kékben a szürke törzsem
alattam fekete macskakövek
fehér mozaiktöredékek
elnyújtott VHS-szalagok
tömött villamosokban
a vérkeringés
látod ezek voltak azok az évek
ezeket pedig már nem lehet
megmenteni
van valahol egy tó
felzavart vizében
nézd hogy cikáznak
belőled ki-be a pollenek
van valahol egy ablak
ami megvakít ha túl sokáig
nézem benne az arcod
mögött az eget
mályvabokrok között vezet
vörös oszlopok pixeles arborétum
csontcsupasz fák
baselitz-virágok és nitsch-függönyök
kötik meg a dinamikát
ahogy egyik test a másikba lát
mind bábok mind börtönök
van valahol egy album
suttognak lapjai ahogy kinyílik
egy lángbaborult domboldalon
a fotókat kikoptatta az őket
körbeölelő semmi
amikor feltámad a szél
megcsörrenek az ablaküvegek
a virágokat tarkovszkij
szomorú arccal rendezgeti
anyám hív
vagy csak egyik test a másikból
kiszáll
oszlik és uralkodik
hozzáérsz az ágaimhoz
vacog a kékben a szürke törzsem
alattam fekete macskakövek
fehér mozaiktöredékek
elnyújtott VHS-szalagok
tömött villamosokban
a vérkeringés
látod ezek voltak azok az évek
ezeket pedig már nem lehet
megmenteni
van valahol egy tó
felzavart vizében
nézd hogy cikáznak
belőled ki-be a pollenek
van valahol egy ablak
ami megvakít ha túl sokáig
nézem benne az arcod
mögött az eget
Horváth Benji (1988-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése