Baranyi Ferenc: Hétköznapi istenhozzád
Nincs mit mondanom,
nincs mit mondanod.
Szemed jégvirág borítja,
már mögé nem láthatok.
Nincs mit mondanod,
nincs mit mondanom.
Párosan viselt magányunk
súlya nem megosztva nyom:
egészben a válladon,
egészben a vállamon.
Ne értsd félre, ha kereslek:
rádtalálnom nem öröm,
tűnt ölelés emlékétől
únt öleléshez szököm.
Varázsod szét így töröm.
Válni kell.
Önvédelemből hagylak el,
s fel nem cseréllek senkivel.
Válni kell.
A szív nem nézi, mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.
Baranyi Ferenc (1937-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése