Barna T. Attila: A nő
Kövek
Közt
Csillogó
Patak
Csalogat
Egyre
Hívogat
Lehajolsz
Hozzá
Markolod
Ujjaid
Közül
Kicsorog
Továbbszalad
Barna T. Attila (1971-)
''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése