Létay Lajos: Csak ennyi volt?
Mint álmos pilla, rezdül fenn a lomb,
be-becsukja a tündér-kék eget,
fut a patak, még egy-két szót kimond,
de nem hallom már tisztán, merre megy.
Csak fekszem itt a vízparton veled,
s nézem, amint egy vitorlát kibont
a hűlő nap s hangtalan ellebeg,
bár hogy itt járt, csak villanásnyi volt. –
Hogy itt jártunk, csak ennyi volt csupán,
egy délelőtt, egy lanyha délután,
s az útra már az alkony árnya ing?
Csak ennyi volt?… Csak ennyi? Homlokom
elfeketül… De réteken, lombokon
örökre ott ragyognak álmaink!
be-becsukja a tündér-kék eget,
fut a patak, még egy-két szót kimond,
de nem hallom már tisztán, merre megy.
Csak fekszem itt a vízparton veled,
s nézem, amint egy vitorlát kibont
a hűlő nap s hangtalan ellebeg,
bár hogy itt járt, csak villanásnyi volt. –
Hogy itt jártunk, csak ennyi volt csupán,
egy délelőtt, egy lanyha délután,
s az útra már az alkony árnya ing?
Csak ennyi volt?… Csak ennyi? Homlokom
elfeketül… De réteken, lombokon
örökre ott ragyognak álmaink!
Létay Lajos (1920-2007)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése