Sokacz Anita: Porcelán, este
Az udvar még szívós láng és zene, mögötte megcsömörlik
a horizont. Belemorzsolom a szavakat, feküdjenek
csendjükben tovább. Széttört csészét aranyozok
ragasztás után, drágábbnak tűnik így a torzulás.
Mint amit a sötét ismétlésekben tapogatott a szemtelen
öntudatlanság – ügyetlen kezektől nyert alak.
Éppen beleszeretek a kis karcosba, mutogatja magát.
Ragyognak kifelé a hasadt bőrből a hibák. Nézik
a látogatók, még mire használható: maradhat,
aki most nem fordul el.
a horizont. Belemorzsolom a szavakat, feküdjenek
csendjükben tovább. Széttört csészét aranyozok
ragasztás után, drágábbnak tűnik így a torzulás.
Mint amit a sötét ismétlésekben tapogatott a szemtelen
öntudatlanság – ügyetlen kezektől nyert alak.
Éppen beleszeretek a kis karcosba, mutogatja magát.
Ragyognak kifelé a hasadt bőrből a hibák. Nézik
a látogatók, még mire használható: maradhat,
aki most nem fordul el.
Sokacz Anita (1983-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése