Böszörményi Zoltán: Ha most belépsz
a várakozásban is
a várakozás reménye
ébred
kinyílik az ajtó bennem
ha most belépsz
magamhoz ölellek
elrejtelek az el nem gondolt
gondolatban
vagyok
de mennyire az vagyok
megperzselt szárnya
a végtelennek
a várakozás reménye
ébred
kinyílik az ajtó bennem
ha most belépsz
magamhoz ölellek
elrejtelek az el nem gondolt
gondolatban
vagyok
de mennyire az vagyok
megperzselt szárnya
a végtelennek
Böszörményi Zoltán (1951-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése