Fekete Anna: Emigráns dal (IX)
Talán maradt valami a kert ragyogásából,
egy hűségnyi sóhaj, vércsepp vagy lélegzet
anyából-apából. Pedig a labdarózsák helyébe
már orchideákat ültet a képzelet, álmomban
a régi szembeszomszédokat is megajándékozom
brazilos szappanoperanevekkel. A nosztalgia
a maga girlandjaival, kacskaringóival elfeledteti
a húslevesszagot, a kutyaugatást, régi sértéseket
– halványodó mesevilág, tapintatos, de tündökletes.
Nem kell emlékeznem a régi gyűlöletre.
egy hűségnyi sóhaj, vércsepp vagy lélegzet
anyából-apából. Pedig a labdarózsák helyébe
már orchideákat ültet a képzelet, álmomban
a régi szembeszomszédokat is megajándékozom
brazilos szappanoperanevekkel. A nosztalgia
a maga girlandjaival, kacskaringóival elfeledteti
a húslevesszagot, a kutyaugatást, régi sértéseket
– halványodó mesevilág, tapintatos, de tündökletes.
Nem kell emlékeznem a régi gyűlöletre.
Fekete Anna (1989-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése