Murányi Zita: a kialvatlanság metaforája
talán egy puha párna arcomba simuló összes ránca
a kialvatlanság metaforája az ébredés
minden ami belőlem indul ki és ami nem
éjjel ugyanaz a két szem és a tenyér
amivel lefeszítem a szívem
vissza egy kétismeretlenes dobbanásba
ez a szerelem előszobája papucsot húz
isten láthatatlan kőszobrára az ébredés
mintha minden reggel ugyanarra a hegyomlásra
a kialvatlanság metaforája az ébredés
minden ami belőlem indul ki és ami nem
éjjel ugyanaz a két szem és a tenyér
amivel lefeszítem a szívem
vissza egy kétismeretlenes dobbanásba
ez a szerelem előszobája papucsot húz
isten láthatatlan kőszobrára az ébredés
mintha minden reggel ugyanarra a hegyomlásra
Murányi Zita (1982-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése