Peter R. Holm: Mikor az alkony fénye lassanként eltűnik
Mikor az alkony fénye lassanként eltűnik
az éj bizonytalan tája mögött s a hold
nagy némasága már mindenre ráterül
rájössz arra: a fák között a levegő
csak azért létezik hogy az ágak egymásban
megértsék önmaguk s közelíthessenek
egymáshozmind a fák feledve önmaguk
a föld az ég az ágak bensőbb együttesében
nyújtózkodva kinyúlva a csillagok felé…
S olyanná válik minden hogy önmagad megérted
a tájban míg az éj áthatol rajtad fényét
az alkony legyezőjét pazarul szórva szét
Sulyok Vince fordítása
az éj bizonytalan tája mögött s a hold
nagy némasága már mindenre ráterül
rájössz arra: a fák között a levegő
csak azért létezik hogy az ágak egymásban
megértsék önmaguk s közelíthessenek
egymáshozmind a fák feledve önmaguk
a föld az ég az ágak bensőbb együttesében
nyújtózkodva kinyúlva a csillagok felé…
S olyanná válik minden hogy önmagad megérted
a tájban míg az éj áthatol rajtad fényét
az alkony legyezőjét pazarul szórva szét
Sulyok Vince fordítása
Peter R. Holm (1931-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése