Takács Boglárka: Végül
A hiány az csak utána érkezik.
Amikor nem bírod már tovább
tartani a színét vesztett, száradt
lomb súlyát, hogy megtörtént.
Lombhullató városod lecsupaszított,
égbe kiáltó tények városa.
Se belakni, se bejárni nem lehet
többé. Aszfaltba gyökerezik
minden lépted, hiába, korai még
visszaszokni a valóságba.
De míg mást sem ismersz, csak
az aszfalt keménységét, és hogy
a beletaposott rágó tartósabb,
mint a rothadó avar, a gyász alatt
azért tovább lüktet benned az élet,
mint aszfalt alatt a fák gyökere,
míg a rügyek erejével végül
lesz erőd lehullatni a hiányt is,
ami utána utoljára maradt.
Amikor nem bírod már tovább
tartani a színét vesztett, száradt
lomb súlyát, hogy megtörtént.
Lombhullató városod lecsupaszított,
égbe kiáltó tények városa.
Se belakni, se bejárni nem lehet
többé. Aszfaltba gyökerezik
minden lépted, hiába, korai még
visszaszokni a valóságba.
De míg mást sem ismersz, csak
az aszfalt keménységét, és hogy
a beletaposott rágó tartósabb,
mint a rothadó avar, a gyász alatt
azért tovább lüktet benned az élet,
mint aszfalt alatt a fák gyökere,
míg a rügyek erejével végül
lesz erőd lehullatni a hiányt is,
ami utána utoljára maradt.
Takács Boglárka (2000-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése