Filip Tamás: Pasztell
Ókori lányok labdáznak a kertben,
s ahogy szaladnak, fürge fényalakok,
velük szalad, és hibátlan testüket
simogatja a képzelet.
Aztán egy kéz lassan elhúzza
az árnyak esti függönyét,
s a küzdőtér elcsendesül.
Enni kapnak az élők és a holtak.
A sötétség megágyaz mindenkinek,
és a kert reggelre olyan üres,
hogy megfájdul tőle a szemem
s ahogy szaladnak, fürge fényalakok,
velük szalad, és hibátlan testüket
simogatja a képzelet.
Aztán egy kéz lassan elhúzza
az árnyak esti függönyét,
s a küzdőtér elcsendesül.
Enni kapnak az élők és a holtak.
A sötétség megágyaz mindenkinek,
és a kert reggelre olyan üres,
hogy megfájdul tőle a szemem
Filip Tamás (1960-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése