A. Túri Zsuzsa: Egyszer talán
Egyszer talán majd leülök melléd,
füstös félhomályban lógatjuk a lábunk,
nem lesz fontos a lét vagy a nemlét,
múltból szétágazó igazságra látunk,
szavak se kellenek, a szemedben
ott lesz a nyűgronggyal fényesre csiszolt hit
s mosolyogsz, mint lassított menetben
szálló tollpihe, sugárnyi fényben, amit
önmagába zárt egy titkos világ,
melyben csak mi vagyunk, játszik és énekel
körülöttünk a szél, idő-csigák,
ki mivel szúrt szíven, már rég nem érdekel,
s szétloccsantott vágyakat feledve
vadul belémcsípsz, hogy tudjam, ez nem álom,
hogy adjam a kezemet kezedbe,
felhőpamacsok akadnak fenn a fákon,
mint tengerzúgás kagylót, telíted
szívem semmivel, mindennel, jeleneddel,
s nézlek, mint ki mindent elveszített,
míg lelkem letisztult csendként emeled fel.
füstös félhomályban lógatjuk a lábunk,
nem lesz fontos a lét vagy a nemlét,
múltból szétágazó igazságra látunk,
szavak se kellenek, a szemedben
ott lesz a nyűgronggyal fényesre csiszolt hit
s mosolyogsz, mint lassított menetben
szálló tollpihe, sugárnyi fényben, amit
önmagába zárt egy titkos világ,
melyben csak mi vagyunk, játszik és énekel
körülöttünk a szél, idő-csigák,
ki mivel szúrt szíven, már rég nem érdekel,
s szétloccsantott vágyakat feledve
vadul belémcsípsz, hogy tudjam, ez nem álom,
hogy adjam a kezemet kezedbe,
felhőpamacsok akadnak fenn a fákon,
mint tengerzúgás kagylót, telíted
szívem semmivel, mindennel, jeleneddel,
s nézlek, mint ki mindent elveszített,
míg lelkem letisztult csendként emeled fel.
A. Túri Zsuzsa (1971-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése