Dobai Lili: ott fúj ahol

akar a háznál még nem meleg
pulóvert is veszel fel a
fürdőruhára így indulsz le a
partra de szandálban a fű
harmatozza combig a lábad az
ösvényen a bokrok alatt a dús
aljzaton vágsz át hogy gyorsan
kitalálj az útra néhány
csaláncsípést is beszerzel
tested bőrére karcolást
rajzol ez a hajnal egy cica
szegődik melléd tappancsol
hosszan a farka egyenesen az
ég felé mutat majd elmarad
ahogy az útra tűzni kezd a nap
feltámad a szél amint partot
érsz a lemetszett jegenyesor
alatt orrodban még a jázmin a
füge a fagyal illata és a narancsos
színű legillatosabb rózsáé ami a
lila a fehér és a piros mellett fut
fel lugasba a víz hullámzik az
egyre erősödő szélben de a nap
már nagyon ég fenn így hát a
vízhez lépsz gyorsan elmerülsz
benne és majd megfagysz de ötven
méter után már megadja
magát a test a víznek a
hullámok ritmusát veszi át egyre
beljebb hagyja hogy sodorják
villog a viharjelző fénye forogva
mindegy hiába csak úszol egyre
beljebb úszol a parton senki de
senki látod amint meglebbenti a
ruhád a padon a szél megrezzenti a
dombok ívét amit nem láthat más
senki hiszen szinte hajnal és
reggel között van még a hullámok
mormolása között meghallod hirtelen a
harangszót pünkösdre hív csak szól
szól hangzik bronzos öblösen
miközben a hullámokkal együtt
viszi a testedet fújja kívül belül a
szél fúj ott ahol akar
ahol akar ott
fúj