Fenyvesi Ottó: Csak a szerelemről
Csak a szerelemről szerettem volna szólni,
az egymásnak szóló tekintetekről,
a lágyan hullámzó függöny árnyáról.
A benned lakozó szűzről és jóságról,
jóval többről, és mégis kevesebbről.
Csak a szerelemről szerettem volna szólni,
egyszerűen, a fülünkben csengő dalokról,
felhőkről, szelekről, vizekről,
a zölden derengő pasztellről,
a tenger cseppjeiről kebleden.
Csak a szerelemről, a fényben
vibráló jelenről, gyengéden,
a patak szabad áramlásáról szerettem volna.
A köröttünk elterülő üde rétekről,
ahol lángolva tusakodtunk a szerelemért.
Csak a szerelemről szerettem volna szólni,
benne volt nékem nagy reménységem.
Napsárga arcod mosolyáról, ajkad csókjáról.
Ahogy vetkőztél, ahogy öltöztél,
öled oltalmat nyújtó fényhídjáról.
Csak a szerelemről,
lüktető nyakeredről, ágyékodról,
amikor együtt nevettünk a dogmákon.
Csak a szerelemről: miután szíven s
zúrtál egy lándzsás útifűvel.
az egymásnak szóló tekintetekről,
a lágyan hullámzó függöny árnyáról.
A benned lakozó szűzről és jóságról,
jóval többről, és mégis kevesebbről.
Csak a szerelemről szerettem volna szólni,
egyszerűen, a fülünkben csengő dalokról,
felhőkről, szelekről, vizekről,
a zölden derengő pasztellről,
a tenger cseppjeiről kebleden.
Csak a szerelemről, a fényben
vibráló jelenről, gyengéden,
a patak szabad áramlásáról szerettem volna.
A köröttünk elterülő üde rétekről,
ahol lángolva tusakodtunk a szerelemért.
Csak a szerelemről szerettem volna szólni,
benne volt nékem nagy reménységem.
Napsárga arcod mosolyáról, ajkad csókjáról.
Ahogy vetkőztél, ahogy öltöztél,
öled oltalmat nyújtó fényhídjáról.
Csak a szerelemről,
lüktető nyakeredről, ágyékodról,
amikor együtt nevettünk a dogmákon.
Csak a szerelemről: miután szíven s
zúrtál egy lándzsás útifűvel.
Fenyvesi Ottó (1954-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése