Tomaji Attila: Nincs miért
Bent az erdő nedves, zöld homályán
Tisztás villan. Eső, szilaj patak.
Csúcs felé, ha lépsz a horhos árkán,
Tört árnyék vár. Kövek, elhalt szavak.
Fénylő, sötét szemek a levelek.
Mind utánad fordul, hátad érzi.
Bodzaág dalol, hosszan megremeg.
Földből épül köréd, ami égi.
Lánggá lett kemény kalász a nyár.
A sziklák ismeretlen állata:
Elbírhatatlan röptű kék madár.
A csúcs előtt a szárnyak illata.
Elvakítva lépsz előre. Vad ütés.
Nincs miért megállni. Ez csak napsütés —
Tisztás villan. Eső, szilaj patak.
Csúcs felé, ha lépsz a horhos árkán,
Tört árnyék vár. Kövek, elhalt szavak.
Fénylő, sötét szemek a levelek.
Mind utánad fordul, hátad érzi.
Bodzaág dalol, hosszan megremeg.
Földből épül köréd, ami égi.
Lánggá lett kemény kalász a nyár.
A sziklák ismeretlen állata:
Elbírhatatlan röptű kék madár.
A csúcs előtt a szárnyak illata.
Elvakítva lépsz előre. Vad ütés.
Nincs miért megállni. Ez csak napsütés —
Tomaji Attila (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése