Szlukovényi Katalin: Szédülés
Eszembe jutott, hogy forog a Föld,
amin amúgy állok, és megszédültem,
mintha valami szuperszonikus
gyanú süvített volna át fölöttem
vagy rajtam, próbáltam megkapaszkodni
istenben vagy legalább egy kilincsben,
de mindkettő kiszakadt keretéből,
amikor megrántottam, hogy segítsen.
Aztán elmúlt. Az idő, mint a tér,
folyton-folyvást visszaforog magába,
a tétován imbolygó tudatot
meg viszi, ameddig bírja, a lába.
amin amúgy állok, és megszédültem,
mintha valami szuperszonikus
gyanú süvített volna át fölöttem
vagy rajtam, próbáltam megkapaszkodni
istenben vagy legalább egy kilincsben,
de mindkettő kiszakadt keretéből,
amikor megrántottam, hogy segítsen.
Aztán elmúlt. Az idő, mint a tér,
folyton-folyvást visszaforog magába,
a tétován imbolygó tudatot
meg viszi, ameddig bírja, a lába.
Szlukovényi Katalin (1977-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése