Csontos Márta: Hallgat a csend
Hallgat a csend odakint,
az ég sötét párna,
a vastagodó alkonyatban
belehal a madárdal
a harangok torkába.
Ördögi körben pörög az idő,
becserkészte a holnapot; itt
ülök a könyvek rengetegében,
már nem zavar elérhetetlenséged,
őrzöm a megörökölt emlékmagot.
Kezem nyitott árok,
lemeztelenített dombhát,
csak egy fehér mécsvirág
táncol a megvadult szélben,
mindenét odaadta semmiért.
Lazul a biztonság képlete,
az erény értéke átment mínuszba,
gyengül a csend szívverése, növekvő
gyűlölet áradata sodor
romlott szagú pocsolyába.
az ég sötét párna,
a vastagodó alkonyatban
belehal a madárdal
a harangok torkába.
Ördögi körben pörög az idő,
becserkészte a holnapot; itt
ülök a könyvek rengetegében,
már nem zavar elérhetetlenséged,
őrzöm a megörökölt emlékmagot.
Kezem nyitott árok,
lemeztelenített dombhát,
csak egy fehér mécsvirág
táncol a megvadult szélben,
mindenét odaadta semmiért.
Lazul a biztonság képlete,
az erény értéke átment mínuszba,
gyengül a csend szívverése, növekvő
gyűlölet áradata sodor
romlott szagú pocsolyába.
Csontos Márta (1951-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése