Kapui Ágota: A végén
Ha megkérdeznéd, eltűnt éveimből
a hűlt jelen fegyelme mit hiányol,
a hiányérzet kínzó szomjúsága
mit hozna vissza még az ifjúságból:
Az érintések múló éjszakái
s a kétségek közt sívó nappalok,
a várakozás hosszú délutánja,
s a szerelemre nyitott ablakok…
És tikkadt lényünk sok-sok cselszövése,
hogy ne lessen a hatalom miránk,
a titkokat, mit zárva tart a lelkünk,
a hét pecséttel kulcsra zárt szobánk.
A feltámadó érzékek csodáját,
s az ölelésre váró pamlagot,
a kerti ösvény ezer tulipánját,
s a csillagokra nyíló ablakot…
A hajnaloknak kegyetlen törvényét,
hogy mennünk kell, mert vár ránk a világ.
Az elválások ösvényének végén
még integet a múló ifjúság…
***
a hűlt jelen fegyelme mit hiányol,
a hiányérzet kínzó szomjúsága
mit hozna vissza még az ifjúságból:
Az érintések múló éjszakái
s a kétségek közt sívó nappalok,
a várakozás hosszú délutánja,
s a szerelemre nyitott ablakok…
És tikkadt lényünk sok-sok cselszövése,
hogy ne lessen a hatalom miránk,
a titkokat, mit zárva tart a lelkünk,
a hét pecséttel kulcsra zárt szobánk.
A feltámadó érzékek csodáját,
s az ölelésre váró pamlagot,
a kerti ösvény ezer tulipánját,
s a csillagokra nyíló ablakot…
A hajnaloknak kegyetlen törvényét,
hogy mennünk kell, mert vár ránk a világ.
Az elválások ösvényének végén
még integet a múló ifjúság…
***
Kapui Ágota (1955-2018)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése