Joan Maragall: A tenger arcai (részletek)
(1. Allegro con brio) Újra virágzik a jeneszter, és árasztja pompás illatát, hidegek után kiengesztel, a szeretet érzése hat át. Hogy újra keblemre vonjam, megmásztam a part oldalát, egész nap csupa illat voltam, pedig csak egyszer karoltam át. Bolondos tavaszi szél fújt, magasan ragyogott a nap, a kócos jeneszter dúlt-fúlt, hogy tőlük csak gúnymosolyt kap. Derékon fogtam sűrű bokrát, ollóm a szárak közé hatolt; addig nyirbáltam e szépséget, míg szívem megálljt nem parancsolt. Hajlékony, zsenge vesszőt kínált egy szomszédos fiatal bokor, átfogtam vele ez illatárt, így lett belőle virágcsokor. Mikor a kötéssel kész voltam, a tenger felé fordultam, türkiz kristályként csillogott, és a csokrot magasra tartva, futva indultam le a partra (2. Lento) Hol a tenger a messzeségbe vész, lassan felbukkant a magányos hold, s hozzá a parti hullámverés szöveg nélküli himnuszt dalolt. Az ég sima volt, színtelen, sötét, hallgatta a hullámok énekét, s a sűrű homályba boruló föld némán, rezzenetlen é...