Kovács Mikó Edina: Nagycsütörtök
Korán volt még. Vagy későn. Vagy nagyon korán. Vártunk: bármeddig, elkísérlek. Örvényekkel volt tele a sötét, lélegzetünk a súlyos levegőre nehezedett. És ültünk, csöndben ültünk. A fémszörnyek szunnyadtak odakinn. És szót váltani nem volt már miről; végigpergetni döntést és utat, szándékot, vágyat, másik életet – amelyben sorsodat megoszthatom… amelyben sorsomat megoszthatod. Kiknek joguk lett volna, mind aludtak: Máté aludt, és János és Jakab, Péter aludt… de fájt volna, ha én is hagyom: a holnap már ma megtaláljon. Kovács Mikó Edina (1971-)