Lélekszirteken

Megtörtént már minden szép, eltörtént már minden. Meghallani egymás arcát málladozó tenyereinkben – ez talán az, mi maradt még, ha kérdeznéd, ha kérdeznéd Visky Zsolt (1988-)

karjaim takargatnának és szemeim. nem tudnám, mint ahogy most eszemmel tudom, az egymáshoz- tartozás teóriáját, hogy a szükség hogyan is viszonyul a lét különböző állapotaihoz, s hogy vannak még a megszokott barátok, a terheim. Szavakkal takargatlak hát, talán kihűlnek, mire hozzád érnek. Ha pirosak még, örülj a pirosnak, s örülj ha kékek, a kéknek. Visky Zsolt (1988-)

Kedvetlen vagyok ma, kedves, élni így is lehet egy keves- et. Végy ma szoknyát, ellesem magamnak a pillanatot, percet, – köröttem véletlen függöny repdes – élni így is lehet egy keves- et. Elesek, szoknyádba ha belebotlok, nyitva még a kocsmák, boltok, én mégis inkább elesnék kicsit, hajadba gabalyodok, testedbe, olyan jó az este, így ez az este. Visky Zsolt (1988-)