Zaharia Stancu: Ne bánd
Ne bánd, hogy elveszett, mi elveszett, minden elszáll, mint felhőcsokor, jön a szél és messzire űzi - a szél, mely virágokat szór. Ne bánd, hogy semmi nem tér vissza, minden folyó a tengerbe rohan. Loholhatsz bármilyen gyorsan, a látóhatár mindig messze van. Egyik kutya ugat, másik harap, döfnek a fekete bivalyok. Fiatal pázsiton a gidák, nem érik meg a holnapot. Engedd lehullni a csillagot úgy is, ha jégből van, nem lángoló tűzből. Talán a fényből jövünk, vagy talán ködbe megyünk, és jövünk a ködből. Te ne bánd, hogy elveszett, mi elveszett. Minden elszáll, mint felhőcsokor. Jön a szél és dombokat szárít - dombokat, hová a tavasz virágokat szór. P. Tóth Irén fordítása Zaharia Stancu (1902-1974)