Charles Bukowski: Néhányan
néhányan sohasem őrülnek meg. én, olykor kanapém mögé vackolok be három, talán négy napig. aztán ott találnak. ez Kerub, mondják akkor, és bort csurgatnak torkomba mellem dörgölik olajjal kenegetnek. üvöltve ébredek, tébolyult tombolással – átkozva embert, mindenséget, ahogy szétcsapva köztük a fűre szórom őket. már jobban érzem magam bundáskenyeremhez fogok, még dúdolok is hozzá, nagy hirtelen oly édessé válok, mint egy rózsás túltáplált bálna. néhányan sohasem őrülnek meg. igazán, milyen szörnyű életük lehet. Péter Zoltán fordítása Charles Bukowski (1920-1994)