Lélekszirteken

Mikor az alkony fénye lassanként eltűnik az éj bizonytalan tája mögött s a hold nagy némasága már mindenre ráterül rájössz arra: a fák között a levegő csak azért létezik hogy az ágak egymásban megértsék önmaguk s közelíthessenek egymáshozmind a fák feledve önmaguk a föld az ég az ágak bensőbb együttesében nyújtózkodva kinyúlva a csillagok felé… S olyanná válik minden hogy önmagad megérted a tájban míg az éj áthatol rajtad fényét az alkony legyezőjét pazarul szórva szét Sulyok Vince fordítása Peter R. Holm (1931-)

Ma sem. A fény utolsó cseppjei a nézés lejtőjén előbicegnek, az alkony partra vezette a fákat, ahol hajóként ring a nyugtalanság, benne az álom s téboly roncsai, - szívedből kidobáltad őket, bár világló jelekként egykor a másik partig voltak láthatók, ma már határaik széjjelmosódtak, csak ez a szürke táj maradt, amint álomra dől a sötéttől lassan elszenesedve... Csorba Győző fordítása Peter R. Holm (1931-)

/ De elskende/ Álmuk körül  bezárul a város és dúl a Hold csöndes vihara a házak mentén...Azért ébrednek hogy megint csak elpihenjenek egymás szemében: Valami zavaró nagy tisztaságtól lélegzetük végtelen leheletté válik miközben zöld és kék pillanatok virágillata szálló felhők fátyla fölé libbenti őket... Mélyen alattuk  elpirul háztető s torony a naptól...A szeretők eget nyitó fényfuvolák felé lebegnek öröklétig... Sulyok Vince fordítása Peter R. Holm (1931-)