Lélekszirteken

Ha lehetne, keresnék benned egy békés zugot, valami csöndes, félhomályba fúlt helyen, esetleg mindjárt ott fent, a bal bordaív alatt, hogy a szívedhez is elég közel legyen. Aztán csak ülnék odabent némán, moccanatlan, hallgatnám, ahogy tompán zúgnak a vérkörök. S ha végre összeérne bennünk a régi ritmus, tán meg is halnék két lélegzeted között. Sárhelyi Erika(1965-)

Tar ágak-bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, a vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvü oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik, a gyár körül az ősz ólálkodik, hogy nyála már a téglákra csorog? Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell, de nem hittem, hogy itt van, ily közel, hogy szemembe néz s fülembe morog. József Attila (1905-1937)

Volt ma minden a novemberen túl Zárt templomajtó mögött dübörgő orgonaszó több mint háromezer sitty-sutty eltűnt fénykép Némi játék a szavakkal s kétes győzelem De aztán megint ki az esti hidegbe a buszhoz a fekete ablakok mögül legutolsóként sokára szállt le a holtfáradt kóbor érkező Otthon egy búcsúpohárka után jön a felismerés: üres folyómederben gázolok víz sehol csak a fuldoklás maradt Méhes Károly (1965-)

Jöttél színarany éjnek jöttél fekete napnak évek tengermélyéből robbanó pillanatnak. Lettem színarany éjed lettem fekete napod évek kagylóhéjába merülő pillanatod. Szememben nyílsz azóta szobámba hoz a reggel távoli esték partján lecsuksz a két szemeddel. Szabó Éva (1932-2001)