Sara F. Costa: láthatatlan színpad
magammal hordom a nagy kérdéseket melyek a beszéd súlyában égnek. téged várlak a romlott éjszakát, a zavartalan magányt aki a házakhoz jársz és vissza de hiszek a társulatodban ahogy hiszek a napfény hiúságában az élet a vállamon nekem üvölt miközben a szégyen lélegzik a titkok között. ahol vagy és ahol jártál boldogtalan odúk a józan ész emeli fel őket mert neked nincs értelmed egy láthatatlan színpad részesei vagyunk visszatértedben ne tévedj el mert az igazság az, hogy itt még sose voltál. Lipp Márta fordírtása Sara F. Costa (1987-)