Ébert Tibor: Éj és magány
Felejtés hideg lepedői a távollét hosszú folyosója leng bolyongás repedezett torkán poshadt víz rajta úszkáló gyökerei a magányosságnak hol vannak a szenvedély oleanderei meg a várak a hajnali fényben (?) az éjszaka leheletei hangszerelik a sietve távozó rovarok csöndjét s a tenger keze tolja kifáradt ölelését a fövenyre és nézd a sápadt arc mázolja magát a hold kis négyszögére kiejtve ajkán egy elkopott magánhangzót Ébert Tibor (1926-2015)