Márton Árpád: Retrospektív
Színfoltok. Árnyak csöndje. Régi nyár örökzöldje vibrál a képen. Minthogyha régen valahogy lángolóbb lett volna nap és ragyogás. Csak pár ecsetvonás: mint léggömb árnya lebben egy sápadt képkeretben az élet.
''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.