Maria Under: Fehér éjszakák
Megjöttek, ezüstös éjszakák, midőn nem alhat a fénykupolás ég s a tenger. Míg lesem az éj szavát: bennem a vágy, mint eleven parázs ég. Mint villó szálak, megkötnek az éjek, az illat pillanatig sem csitul: a vadvizek ringó habja felébred s a szellőt ős dalokkal zengi túl. Arany-fürtöt langy fuvalom ölelget, a szem: a nagy, e lángoló titok s a lelket fehér álomképek varázsa fogja. Tüzespirosra duzzadt ajkamat, szerelmesem, csókold, vérezd, harapd – ne félj: nem fogy ki hajnalig se csókja. Képes Géza fordítása Maria Under (1883-1980)