Lélekszirteken

Zöld papucsban, zöld ruhában, almazöldre festett házban, zöld leveles lócán ülve, takarózva örökzöldbe elrévülök zöld szemedben. Sátrat festek zöld színűre, vihar elől ide bújj be reményem,te árva lélek!

széttépve emlékeket marcangolom magam mi volt szép és mit adtam oda kótyavetyélten egy fegyelmezetlen érzelemviharnak mely csontig fosztott s útra vetett fáklyát gyújtott majdnem elégetett nyomok maradtak törülhetetlenek hova tehetem hófehér ingem mert bár vihar verte mégis vakító s cafatjából lehet egy zászló vagy szívemre puha takaró