Fitori Melinda: leltár

széttépve emlékeket
marcangolom magam
mi volt szép
és mit adtam oda
kótyavetyélten
egy fegyelmezetlen
érzelemviharnak
mely csontig fosztott
s útra vetett
fáklyát gyújtott
majdnem elégetett
nyomok maradtak
törülhetetlenek
hova tehetem
hófehér ingem
mert bár vihar verte
mégis vakító
s cafatjából
lehet egy zászló
vagy szívemre
puha takaró