Lélekszirteken

Egy homokszemben lásd meg a világot, Egy vadvirágban a fénylő eget, Egy órában az örökkévalót, S tartsd tenyeredben a végtelent. Lásd a világot egy homokszemben, A mennyországot kis világban, Őrizd a végtelent két kezedben, Az örökkévalót egy órában... (Weöres Sándor fordítása) William Blake (1757-1827)

Bolyongtam egy téli havas reggelen. Kértem a hópehelyt - játsszék velem; Ő játszott, s egy vízcsepp maradt a helyén, - Gazember! - kiáltott utánam a tél. (Fordította: Petra-Szabó Gizella) William Blake (1757-1827)

Együtt összhang s szerelem Lelkeden és lelkemen. Ágaink keverve fenn S gyökereink odalenn. Ágainkon örömek, Csiripelők, édesek; Lábunk alatt halk erek: Ártatlanság, szeretet. Rajtad almát hord az ág, Rajtam tündöklő virág; Lombod hinti illatát, Benne lágy a gerle-ágy. Fiókáit eteti, Bús énekét lengeti; Lombod bűbájjal teli A szerelmet hirdeti. Ott fészkel a szerelem, Ott alszik az éjeken S nappal ugrál eleven Ágaink közt szűntelen. Weöres Sándor fordítása William Blake (1757-1827)