Francis Dannemark: Ifjú napok
Mindenféléről meséltünk egymásnak, nem is emlékezem már, miről, miközben a telő órák bűvös köre óvott minket a rossz időtől. Máshol borult be, ott, hol nem jártunk. Éltünk, voltunk, egyszerűen és cél nélkül, vagy csak azért, hogy tovább mesélhessük történeteinket, úgy ontva őket, mint a hatosával befalt vadszilva magját, mely a szerelem emlékét ébresztette ízével s a vágyat, hogy szerelmesebbek legyünk, mint amennyire boldogok, könnyebbek, mint amennyire szerelmesek és szabadok, örökre szabadok. Tóth Krisztina fordítása Francis Dannemark (1955-)