Lélekszirteken

Időnként elfelejtem a felhőbe ásott imákat, csak ha ölembe virágzik a meghallgatás akkor veszem észre, hogy a jégeső színű esőkabátban te voltál. Cipzár az égen. Amikor földre ért talpad a megkötözött hegyek zuhogó esővel köszöntöttek és mindezek alatt én is valahol, mint ismétlődő pontok, gyengülő vonalak. Könyörgéseim gps koordinátái. Albert Zsolt (1973-)

Kinn a réten, nyári réten, nyár-délután, könnyű szélben, hanyatt fekve, álmodozva, néztem fel az ég-magasra. Felhők jöttek, felhők mentek, játszottak, mint a gyerekek: fogócskáztak, felnevettek, azután meg tovább mentek. Tovább mentek, messze szálltak, formát formára formáltak! Jött egy sárkány: lángot lelve, szél-játékban ellehelte… Hullámzott mögötte tenger: hajó rajta, de nincs ember; utána hal, mely jókora, mosolya felhőből jópofa… Láttam még törpét, óriást, madarat nagyot: bóbitást, szél-fújta felhő-trombitát, szárnyakkal nyulat: elrepült, felettem a szél hegedült… Varázslat történt számtalan, felhők játszottak száz mesét, s a délután is véget ért! Devecsery László (1949-)