Lélekszirteken

Te, aki sosem hagytad el kerted birodalmát, álltál-e a kerítésnél vágyakozva valaha, nézted-e, ahogy álmodó ösvényeken kékbe csavarodik az éjszaka? Nem a soha el nem sírt könnyek égtek a nyelveden, mint a tűz, mikor az ismeretlen utak felett egy vérvörös nap eltűnt? Orbán Krisztina fordítása Edith Södergran (1892-1923)

Ezen a napsütötte világon valahol egy macska hunyorog a napba egy kerti padon, erre vágyom… Leülnék arra a padra egy keblembe rejtett levéllel, egyetlen rövid levéllel. Ez az álmom… Orbán Krisztina fordítása Edith Södergran (1892-1923)

Az éj jöttével a kapuban állok és hallgatom, ahogy csillagok gyülekeznek a kertben. és én csöndben állok. Hallgasd! Csengve hullott le egy csillag! Mezítláb ne lépj a pázsitra, a kertem szilánkkal van tele. Orbán Krisztina fordítása Edith Södergran (1892-1923)