Mark Strand: Megszólítva
Egyszer, mikor aranyzöld volt a pázsit, és a holdtól márványfényes liget üde szoborparkként állt az illatos légben, és az egész vidék ciripeléstől, zümmögéstől lüktetett, a fűben feküdtem, és érezve, hogy hatalmas távlatok nyílnak fölöttem, azon tűnődtem, mi lesz belőlem és hol találok magamra, és jóllehet alig léteztem, egy pillanatra úgy éreztem, enyém a végtelen csillagfürtös éj, és mintha először hallottam volna a nevem, úgy hallottam, ahogy a szelet vagy az esőt halljuk, csak halkabban, messziről, mintha nem is hozzám tartozna, hanem a csendhez, amiből jött és amibe elmegy. Fordította: Szilágyi Mihály Mark Strand (1934-2014)