Lélekszirteken

Van valami vádló a részegségben. A túlnövés visszatarthatatlansága. Lépcsőzni, lépcsőzni feljebb, hogy a végén, egy huzatos háztetőn pillanatra magamhoz térve féljek. Rettegés csak a mámor. Rettegés a visszatéréstől. Hartay Csaba (1977-)

Elmúlnak így azt estjeim, nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled ­ szemem ki sem nyitom. Olyan nehéz így a szívem, hogy szinte földre ver, le-le hullom, de sóhajom utánad ­ felemel. Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani. Váci Mihály (1924-1970)

mindent levetettem szépen sorban ing póló nadrág szavak mondatok hagyták el a testem ott álltam sortban így önként visszavágott szárnyaim nem takarhatták el a rengeteg részletet amiből össze kell majd raknod egy egész költészetet Jász Attila (1966-)

A hold a fák közt szikrázva süt; gally moccan, ág zörg, és mindenütt hangok remegnek... Ó, hogy szeretlek. A tó sötéten őrzi hideg tükrén az ében- árnyu füzet; szél jaja rezzen... Álmodj, szerelmem. Maga a kék menny ereszkedik a csillagfényben, mely gyöngyeit szikrázva szórja... Isteni óra! Paul Verlaine (1844-1896)