Molnár G. Krisztina: Ha jössz
Ha jössz, lábujjhegyen jöjj, kövess, csak csendesen, csak csendesen. Rezzenetlen lombok, törzsek közt üzen a szél, oly szelíd, mint egy puhán merengő, lírai költemény. Lelkemben apró borzongások, pillangók halvány rebbenése, fűszálakhoz simuló mosoly. Őrzöm neked az erdő halk szusszanását, az avar puhaságát, a fény derengésének titkát. Elsimulnak a köznapi gondok, arcot ölt a zengő Harmónia. Csend simul a csendhez – oda. Molnár G. Krisztina (1958-)