Lélekszirteken

Majd eljön egy pohár vízben a hallgatás parazsán fölizzó csöndben az egyforma napok egyikén egy nem várt délután privát percén a semmiségekben a tenger illatában sivatagi szélben kulcsolt kezek fészkében majd eljön Isten. Fazekas József (1946-)

Valami mindig eltörik szilánk lesz kacat fénye kialszik semmire sem jó s mi maradt egy nap átszüremlő fénnyel egy fürt szőlő a vén tőke barna vállán amit nem rejtett el az idő csak az tartozik hozzám valami mindig eltörik egyetlen szó a számban egy mosoly a trolin két megálló közt a világmagányban ki rakja össze ? Fazekas József (1946-)

Amíg nem volt vizes ing válladra hűlve nem fújt át szél rozzant platón házat sem építettél föld lelkét nem hallottad vetésben aratásban nem bandukoltál csillagos ég alatt elcsigázva porosan piszkosan megvénült szerszámmal s amíg a dalból nem tudod kihallani a gyurgyalag hangját harangszóból az időt ízlelni sem tudod milyen a világ Fazekas József (1946-)