Demeter Arnold: Rablás
Belépsz, becsukod az ajtót. Állsz egy keveset, mint akkor az első alkalomkor. Most ez itt, mint ősz előtt egy örök nyári nap, még jól esik. Szemben ül veled és téged néz, mint minden egyes érkezés során, de ez még mindig a köszönés előtti pillanat. Arra gondolsz, milyen lenne, ha minden így maradna, és nem mozdulna meg tovább semmi. Nem lépsz közelebb, ő nem köszön, és csak álltok az előszobában. Csupán ennyi. Majd hirtelen kirohansz a házból, így fosztva ki egy tekintettel a másikat önmagából. Demeter Arnold (1998-)