Puszta Sándor: Példázat egy őszi levélről
Most kezd leesni. Száll… Sem a földé, sem az égé, De a fáé se már. Lebeg könnyedén, keringve szárnyal. Nincs még kapcsolata a földdel, Sárral és halállal. Tiszta, Mint legelső könny, Mint tegnapnyílt hóvirágkehely, Mint szívről leszakadt sóhaj, Mint fényből született szivárvány, Mint érintetlen hópehely. Ilyen az életem. Vagyok, aki vagyok! Költő és pap – szívek közt lebegek. Egy kicsit földé, egy kicsit égé, Nem enyém, Nem is a tietek! Puszta Sándor (1911-1983)