Lélekszirteken

Nézd, életem az az évszak, amelyben pár rőt levél (vagy az se) leng, a tar fák ágai reszketnek a hidegben: dúlt kórusukban nem zeng drága dal. Bennem már csak az a homály dereng, mely alkony után sápad nyugaton, s amelyet lassan, feketén beleng az éj, a fél-halál, a nyugalom. Bennem már csak az a kis láng lidérclik, mely ifjúsága hamván haldokol, mint ravatalon, amelyen kivégzik: amiből kelt, vissza abba omol. Ezt látva, csak erősödik szerelmed, Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy. Szabó Lőrinc fordítása William Shakespeare (1564-1616)

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom. Szabó Lőrinc fordítása William Shakespeare (1564-1616)