Helen Berg: Őrülten
Mersz-e úgy szeretni, őrülten, marva testedre kínzó sebet, mely éget, szaggat, ha nem vagy velem, s jólesőn édes, ha simítja kezem, gyógyítja a csók, ajkam édes selyme, véred bizonyságát nyelvemen ízlelve, vámpírként elvéve életed? Tudsz-e úgy szeretni, gyengéden, feloldódva, eltűnni egy ölelésben, vágyat simítani bőrömre feledkezve, tűzként égni, boldogan, önfeledten percenként halva kínhalált, átlépve menny s pokol kapuján, imaként mormolni egyetlen nevet, míg testemre forr leheleted? Őrülten szeretni, mersz-e, mondd! Mersz-e élni, ahogy én akarom, kiszolgáltatott alattvalóként kegyet remélve, ne élj, ne lélegezz, csak bennem dobogjon a szív, bensőmben pulzáljon véred, mert mersz úgy szeretni, ahogy én téged.