Majla Sándor: Hivatkozások
Veled beszélek kihűlt tegnapjaink bronzkarikái között egy mosatlan arcú hajnalon mikor már nem lehet kopogni párnás szemek fáradt éjszakáinál nézd csak milyen csodálatos az idő kezében felejtett csontig égett alkonyat mintha tetteink világítanának mintha tegnapot jósolna máglyányi tenyerünk nézd ahogy elmennek egymás mellett a cipők mintha nem is emberek lépkednének s ahogy egyre sötétedik betegségre életre halálra szemfogyatkozásra hivatkozva bezárjuk magunk a hitetlenségbe megroggyan az asztal roskad a kő házunk alatt ásatlan marad ismét az utcaárok amíg ölelkezünk minden más elmarad öreg vagy már tükröd fintorog ha magadba nézel visszatekintő tenyered vak ürességben keres közben rőt ősz lett hétköznapokká gyűrődtek kikeményített ünnepeim mindenből csak te hiányzol vagy mindenből én hiányzom veled beszélek bár összegyűjtenéd amit szétdobáltam én. Majla Sándor (1960-2015)