Lélekszirteken

A második nap már nehezebb. A búcsú utáni elsőn még az elragadtatás emléke sodor. Virágként hajladoznak a részletek. Alighogy vázába teszed őket, tartásuk megtörik, zavaros lesz a víz. A harmadik napon kiderül, hogy nem tenger, vázányi csapvíz éltette csak az ölelésetek. Jobb lett volna egy könyv lapjai közé préselni azonnal, törjön, száradjon, morzsolódjon a csokor. Mikor a legmerészebb, az olló akkor metssze ketté a szerelmet. Takács Zsuzsa (1938-)

Banánon élek, mint a hold, mondta és lassan elcsuszott, zakója ujja kréta volt, a szíve héj, száraz lucsok. Tűzoltó volt egy hajnalon, sivatag volt és Flórián, törődj velem, mert hajlanom nincs ki elé és ki után, mondta és zárvány lett megint, átnézni rajtam semmi ok, s már önnön kis lupéja volt, én így végződöm rendszerint, a héjon élek, mint a hold, mondta és lassan elcsuszott. Parti Nagy Lajos (1953-)

Ha volna nincs, lehetne mégsem, ha lenne még, nem volnék én sem, ha lennél te, lehetne más is, lehetne szó, még hogyha kár is, lehetne vágy, most még ha bókol, jöhetne majd, de csak, ha jókor, mehetne is, hogyha mehetne, elhinném mind, ha el lehetne, mindez csak játék, vérrel, határral, elillan estünk, sötét madárdal, nem volna fecske, volna holló, nem lenne néha rossz, ahol jó, lehetne fű, csak puha pázsit, nézném a reggelt, hogyha ásít, bánnám a nincset, siratnám hanggal, mégsem cserélném sosem a vannal. Farkas Wellmann Éva (1979-)

Teremtésnyi meződön ottfelejtve szél gurigája hordoz, és mi kapaszkodunk Beléd, távozó Istenünk. Kiáltozunk, hogy legyen meg a Te akaratod, de ments meg. Most, hogy lemenőben iker-alkotásod: a Hold és a Nap, a nyomodban bolyongót magadhoz szorítod? Takács Zsuzsa (1938-)

nem vagyok elég szegény. Még nincs bennem elég csend ahhoz, hogy ne vitatnám a vitathatatlant: még van szavam. Nyomorultan, tériszonyban, könyörögve a semmitsemtudásért, még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit, Veszendőt a Veszendő. Fodor Ákos (1945-2015)