Lélekszirteken

Ha volna nincs, lehetne mégsem, ha lenne még, nem volnék én sem, ha lennél te, lehetne más is, lehetne szó, még hogyha kár is, lehetne vágy, most még ha bókol, jöhetne majd, de csak, ha jókor, mehetne is, hogyha mehetne, elhinném mind, ha el lehetne, mindez csak játék, vérrel, határral, elillan estünk, sötét madárdal, nem volna fecske, volna holló, nem lenne néha rossz, ahol jó, lehetne fű, csak puha pázsit, nézném a reggelt, hogyha ásít, bánnám a nincset, siratnám hanggal, mégsem cserélném sosem a vannal. Farkas Wellmann Éva (1979-)

Teremtésnyi meződön ottfelejtve szél gurigája hordoz, és mi kapaszkodunk Beléd, távozó Istenünk. Kiáltozunk, hogy legyen meg a Te akaratod, de ments meg. Most, hogy lemenőben iker-alkotásod: a Hold és a Nap, a nyomodban bolyongót magadhoz szorítod? Takács Zsuzsa (1938-)

nem vagyok elég szegény. Még nincs bennem elég csend ahhoz, hogy ne vitatnám a vitathatatlant: még van szavam. Nyomorultan, tériszonyban, könyörögve a semmitsemtudásért, még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit, Veszendőt a Veszendő. Fodor Ákos (1945-2015)