Krómer Ágnes: Napnyugta
Szeretők ölében nyugszik le a nap, ágyékuk hajlatában ébred a hajnal. Vagyunk a létezés önfeledt örömében. Csillagos éj alatt születik újra a remény. A semmire sem vágyódás tüze altat el, jöttment bánat és öröm távozik az ajtón. Jó így önfeledten bámulni az élet színeit. Ábrándok felett lekapcsolni azt a lámpát. A sötétség alatt álomra hajtja fejét a fény. Majd ha újra pirkad kéz kezet foghat újra. Krómer Ágnes (1979-)