Lélekszirteken

Libegjen át a dombokon hajnalban hószagú szélben enciánkékre tollait fesse merüljön didergő-kékbe. Libegjen át a dombokon sárga sálát porban húzza rózsák hársak nyárfák közé rejtőzzék a Tavasz utca. Libegjen át a dombokon tündököljön magas égen júliusi vasárnapok harangok hajnali szélben. Katona Kálmán

Ballagott a hajnal. Ködszagú fényen nyammogott fogatlan ínye. Lázas ámde óvatos kezekkel csomagjait szétrakta egy padon. Elsőként nappalt. Várakozást. Aztán az égbolt sárfelhőivel takart kacatjait: Tömeg-magányt. Utat hidat. Legvégül arcomat. Tűnődtem: Hogy nem vettem észre, mikor kólásflakon, csokispapír és más kincsek közé szatyrába gyűrt sandán, amíg a buszra vártam. Katona Kálmán