Takáts Gyula: Füge-szüret
Ahogy szedem, gyümölcse bugyrán átragyog a nap s akár a csillagok fölöttem fénylenek a szikrázó fügemagok. Szikráznak és kezembe adják világ bugyrából a napot. Takáts Gyula (1911-2008)
''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.