Nánia Hajnal: Fényinger
1. meg akarom mutatni neked milyen ahogy a fák ködben álcázzák magukat milyen az ahogyan én látom a ködöt és a fákat hatalmas vászon előtt állok félúton megfagy a mozdulat vannak színek amikhez hozzászokunk például hogy a motoneuront mindig pirossal ábrázolják de már senki sem emlékszik miért a gátlásnak kék színe van és a haragnak szennyes szürke a félelem kifakult a köd fehér te is az vagy ezt akarom lefesteni neked csak még nem tudom hogyan 2. csak azért nem látunk a ködben mert mindent kitaszít magából a fehér az becsapás a fény gonosz játéka a vászon is fehér mögéje látok magamat látom valóság darabkáimat átfestem valótlanra a meg nem történtet könnyebb elfelejteni nem kereslek és nem is várlak olyan ez mint a köd amit mutatni akarok nem tudhatod meg soha hogy végig nyitva hagytam az ajtót 3. ezt a képet a hatalmas üres vászonról azóta is őrzöm két dologra jöttem rá mialatt festette...