Lélekszirteken

Ha lélegzem, sóhajod bennem száll ha mozdulok, veled mozdul karom ha dúdolok, énbennem dalolsz már ha alszom, álmom veled álmodom ha szólítsz, válaszom szívedben szól ha kérsz, megadom, mielőtt kéred ha hívnál, ott volnék, tudod te jól hogy vágyad legyek, napod és éjed. Ha vársz, s az idő áll vigasztalan mindig ott lennék ahol te várnál és míg várlak, a múló napokkal végül mindig énhozzám találnál... Harcos Katalin (1956-)

Nincs semmim, mégis gazdag vagyok mert enyém a végtelen, kék színű ég, amelyből két szemed rám mosolyog, felidézve a tiszta tenger színét. Enyém a napfény is , mely rám ragyog, sugárkezével forrón átölel bearanyozva minden új napot, hisz minden nap új reménnyel jön el. Enyém a Hold, mely lopva rám nevet álmokat hozó sápadt éjeken, amikor halkan suttogom neved, s karodban ringatsz álomréteken. Harcos Katalin (1956-)